Honlap címe
Hibajegyzék
Ferkov Jakab: Sokacok–šokci. [... ford. Csókáné Prakatur Mária]. Mohács : Mohács Város Önkormányzata, 2019.
könyvéhez.
Horvát fordítás oldalai
6. oldal
32. sor: „Osbođeno” – Oslobeđeno
35. sor: „pogatovo” – pogotovo
8. oldal
17. sor: „monoštorseg” – bački monoštor! „Sonda” – sonta!
30. sor: „u Velikom broju” – u većem broju
11. oldal
1. sor alatt a budžak hiányzik
6. sor: diver: mladoženja – téves! Az utóbbi jelentése: ifjú házas (férfi)
20. sor: „Topal” – még ma is létező családnév Mohácson (észrevétel).
12. oldal
10. sor: „znatan je njihov broj” – kimaradt a nemzetiségek megnevezés.
36. sor: a nevek magyarul írva!!! Fordításban???!!!
44. sor: „Nasaljevani” – Naseljevani
13. oldal
9. sor: itt ismét a nevek „horvát” fordításban magyar helyesírással írva!
35. sor: „Tadašnjeg mohačkog stanovništva”. Kimaradt a „šokačkog” szó.
39. sor: „112 Stanovnika” – hibás fordítás. A „Stanovnik”: lakos és nem családfő!
16. oldal
13. sor: „Klati svinje” – a disznóvágást jelenti.
17. oldal
3. sor: sokac nevek horvát fordításban magyar írásmóddal?!
6. sor: ugyanaz!
17. sor: a nevek felsorolásánál ugyanaz az érthetetlen, bosszantó hiba! Helyesen írva: Đuro Sajnovič, Mišo Bubreg, Martin Đurok, Ilija Kunovski, Matija Kovačić.
18. oldal
24. sor: „česte” – često
21. oldal
9. sor: „Urbanov Salaš” – a magyar oldalon nem szerepel. Nagyon helyesen, mert az később keletkezett (benősüléssel). Mindkét esetben.
12. sor: „Jelužda, Riha” – Ha már a horvát fordításban Élesd (nagyon helyesen) sokacul van írva, Rihát is így kéne: Rinja!
22. oldal
14. sor: „većina stanovišta” – stanovništva! A fordítás félrevezető. Amint az a magyar oldalon is olvasható, a népességen belül itt volt a legnagyobb a nem agrárfoglalkozásúak aránya (százalékosan), és nem az, hogy a többség nem agrárfoglalkozású volt! Ez a „legnagyobb” arány max. 10 % lehetett!
24. oldal
2. sor: „samoc” – eredeti sokac neve: samovac. Amit „szamóc”-ra magyarosítottak (csak megjegyzés).
25. oldal
A táblázat alatt a 2. sor: „ada”- ilyen neve a sokacoknál a magyarok „margitta” vagy „Mohácsi-szigetének” soha nem volt!!! Ete Jánosnak jobban oda kellett volna figyenie a kiejtésre! Az a fránya „v” betű megléte, vagy hiánya ugyanis a választóvonal: az igazság és a hülyeség között! (Lásd a „bili” esetét). Tehát egyszer és mindekorra: a mohácsi sziget mindenkori sokac neve VADA!!! (Megtanulandó házi feladat múzeumigazgatók, lektorok és egyéb hozzá nem értők számára!)
A táblázat alatt a 4. sor: „Jánosné Pavkovič – a név fele magyarul, a másik fele horvátul. Iszonyat!!! Helyesen: žena Ive Pavkoviča.
26. oldal
9. sor: „početkom 1990. godina” – még 20 évvel később is megvolt a tanyája (nem hiba, észrevétel).
28. oldal
7. sor: „János Ránics i György Simovits” és később többször ugyanez a bántó butaság! A „horvát” neveket „horvát” fordításban miért nem lehet „horvátul” írni?!
30. oldal
2. sor: „Ili gline” – a fordításból a „vertfal” (nabijeni zid) kimaradt, helyette ’égetett tégla’ van írva, ami a magyar oldalon nem szerepel.
40. oldal
A kép aláírása: „Šokice u svečanoj nošnji” – téves. Jobb oldalt Csallos Vilmosné szintén magyar barátnőjével farsangra öltöztek be a kölcsönkért viseletbe. A fotót Csallos Vilmos készítette.
7. sor: „štirkanom” – štrikanom.
45. oldal
15. sor: „István Jákovátz, Károly i Mihály, Reberits Ferenc Kovácsovits i Ferenc Stollár”. „Uime Mihálya Ránitsa”. Folytatva a 18. sorban: „Katicu Tadits, Lujzu Simonkovits, Annu Reberits, i Marisku Jávokátz”. 23. sor: „Mariska Krivitz”. Folytatás a 46. oldalon 3. sor: „Ferenc Keserits”. 4. sor: „Tamás Krivitz, Ferenc Kovácsits”. 5. sor: „Mátyás Ránics, Ferenc Keserits”. A fent felsorolt nevek nem sokacokat jelölnek! Nagyon-nagy valószínűséggel önmagukat nem tartották annak. A mohácsi sokacok pedig egészen biztosan nem tartották maguk közül valónak őket! Egy másik társadalmi réteg a „Májstorija és Gospoda” vagyis az: „iparosok és urak” közé tartoztak. Egy valamikori szláv gyökerekkel rendelkező, de azt megtagadó, a dzsentrikhez dörgölőző, tehát etnikailag nem sokac csoporthoz tartoztak! Amit bizonyít nevük „dzsentri” írásmódja is. Pl.: a természetes „c” és „cs” helyett „tz” és „ts”. Ők lenézték a sokacokat, és a sokacok is őket. Őseink a „moker” csúfnévvel illették ezt a valójában sehová sem tartozó csoportot. Az iparoskör tagjai voltak, nem a sokac köré!!!
47. oldal
9. sor: „Lukács Csupics”…stb. Sokac nevek „horvát” fodításban magyar írásmóddal!
48. oldal
Ugyanez folytatódik tovább: sokac nevek „horvát” fodításban magyar írásmóddal!
29. sor: Pál Dopszai, István Dopszai – helyesen: Dobszai.
49. oldal
17. sor: „učenjeni” – učinjeni
50. oldal
Ismét nevek rossz helyesírással.
11. sor: „zbog državnih” – helyesen: zbog društvenih.
51. oldal
4. sor: „Mária Prakatur”. Vajon ki lehet ez, aki a „horvát” fordításban” így írta a nevet?
58. oldal
Továbbra is idegen nyelvű írásmód a sokac nevekhez!
28. sor: „Dr. Tamás Prakatur” – Tomo Prakatur.
32. sor: „Vince” – Vinko
59. oldal
Képaláírás: „operna pjevačiva” – operna pjevačica
5. sor: „Anka Kersity” – A név a képaláírásnál van jól írva!
64. oldal
7. sor: „György Siminovics” – Đuro Šiminovič.
65. oldal
16. sor: „Péter Cselinácz” – Pero Čelinacz
72. oldal
A kép aláírása: „Matija Gergeta je čavo” – téves. A čavo (vőfély), mint az a bal oldali képen is látható „peškir”-t (vőfélykendő) körbetekeri a nyakán; a diver pedig csak átveti a vállán, ami jelzi a két státusz közti különbséget.
5. sor: „statovi” – svatovi.
76. oldal
10. sor: „Gajde ili dude” – a második névvel fölösleges a fordításban erőlködni, hiszen az első azt jelenti! Később ugyanez a hiba.
19. sor: „János Jancsics” – Ivo Jančić!
20. sor: „sviranje na dudama” – na gajdama!
77. oldal
1. sor: ugyanez a hiba. Miért?!
3. sor: „György Bárácz”… és a többi név. Sokac nevek „horvát” fordításban magyarkodóan! Elképesztő!!!
16. sor: „Prostorijama čitaonice” – prostorijama obrtničke čitaonice
27. sor: „poklada” – poklade
34. sor: „János Jancsics”. Talán csángó volt, hogy így van fordítva a neve?! Egy sorral lejjebb: „Dude ili gajde”- ténlyeg döntsük már el végre, hogy melyik, mert az első kifejezés egy másik nyelvben van. Itt viszont a második a jó!
44. sor: „Duda” – ezen a nyelven: eperfát jelent.
78. oldal
7. sor: „Lukács Dobszai” – Luka Dobsai
8. sor: „Violinist (Bračaš)” – az első szó: „hegedüs”-t jelent. Ő sosem volt az! „Brácsás” volt. (Ami nem vonós, hanem pengetős hangszer a tamburazenekarban)
16. sor: „Patak Sztipo Pávkovics” – Hűha! Az un. „horvát” fordításban az első szó horvát helyesírással, a másik kettő viszont magyarkodóan írva…Elképesztő zagyvaság egy néven belül!
„Antal Mohácsán” – Antun Mohačan
21. sor: „Patak István Pávkovics” – szegény čiča Patak forog a sírjában! Pár sorral feljebb még meg lett próbálva un. horvát fordításban az igazi nevét helyesen írni. Itt viszont elcsángósítva jelenik meg! Hát ezt érdemelte?! Ő, ki a kortársak, és az utókor szerint is, a legnagyobb baranyai sokac zenész volt. Aki népe nem csak zenei, hanem ének, és tánckultúrájáért is egész életében sokat tett. Ezért a hálás utókor emléktáblát helyezett el szülőháza falán. Egy sokacokról szóló könyv lapjain még a nevét sem tudják tisztességesen leírni?!: így Stipa Pavkovič „Patak”!
23. sor: sajnos Stipa Barac „Roškć” sem járt jobban! Sőt itt még a magyar szövegben helyesen írt tényt: „az ő zenekarában kezdő” is eltagadják tőle!
27. sor: „Joka” József Szajcsán … és a többi név. Ezen az oldalon még durvább hiba, hogy a nevük nem rendesen van írva. Természetesen a családi csúfnevükkel, ami a sokacságnál az elsődleges és legfontosabb megkülönböztető eszköz volt! A vezetéknév csak másodlagos volt. Csak azoknál használták, akiknek nem volt ragadványneve.
79. oldal
5. sor: „bilo ili” – helyesen: „bilo dobro ili”.
14. sor: „zvuk”- helyette: „vuk” (itt a „z” betű megléte vagy hiánya a bili esete). zvuk = hang; vuk = farkas.
80. oldal
4. sor: János Késity – Ivo Kešić
11. sor: „Iz Mohačke tamburaške škole”: itt van helyesen írva, ami a magyar oldalon rosszul.
13. sor: „Novitim” az írás időpontjában már rég nem létezett.
83. oldal
30. sor: „I maska izrazena od drveta”. Mohácson ez nem „maska”, hanem „larfa”!
84. oldal
1. sor: „svaka tri dana poklada”. Itt van leírva az igazság! – Tehát három nap! És nem egy hét! A poklada nem létező dolog. A poklade a helyes írásmód.
85. oldal
A bal oldali kép aláírása: „Lipe buše”. Hála Istennek eltévedt a fordító, és a horvát „lijepe” helyett szépen írta a „szép”-et.
A jobb oldali kép aláírása: „sa gajdama”. Nocsak, a könyv végére sikerült megtanulni a hangszer rendes nevét is?...
89. oldal
20. sor: „Na drugi dan poklada, u ponedjeljak” – hibás fordítás, és sajnálatos szemenszedett hazugság a magyar oldalról. A „másnap, azaz hétfőn” a farsang második napjának van fordítva. Mivel a farsang csütörtökön kezdődik, a vasárnap a második nap! A kedd pedig a harmadik. A köztük levő napok nem a búsójárás részei! Ezeket csak a felelőtlen, buta politika hazudja be, sosem volt „hagyomány”-okat kreálva. Mivel a csütörtök „male poklade” (kis farsang) csak a gyerekeké. A valódi hagyományos házalás csak és kizárólag vasárnap és kedden lehet a fölnőtteknek.
Muvač, 2019. december 10. Stipa Pavkovič „Hurkaš”